Az olasz konyha alighanem a világ legváltozatosabb konyháinak egyike, kivételes könnyedsége és sokoldalúsága miatt igen nagy népszerűségnek örvend.
Az olasz gasztronómia gyökerei egészen a Római Birodalomig nyúlnak vissza. A legionáriusok a birodalom távoli terülteiről különféle gyógy- és fűszernövényeket hoztak magukkal, melyeket a rómaiak ételeikhez és szószok készítéséhez használtak fel. A leggazdagabb polgárok pazar lakomákat rendeztek, ahol minden egyes fogás valóságos műalkotás volt. A birodalom összeomlásával a konyhaművészetük is háttérbe szorult, s majd csak a reneszánsz bankettek során került ismét előtérbe, megújulva és újjászületve.
A tradicionális olasz konyha, bár őrzi a római örökséget, csöppet semhivalkodó. Az olaszok szeretnek enni, de ez nem azt jelenti, hogy drágát, a különlegeset keresik. Az egyszerűbb ételeket is odaadással készítik el.
A zöldségek gazdagon jelen vannak ételeikben, leveseik jellegzetesen dúsak, táplálóak, a sütéshez pedig elsősorban olívaolajat használnak.
A tészta előkelő helyet foglal el étrendükben, a mondás szerint egy olasz asszony az év minden napjára tud más és más tésztaételt készíteni.
A változatosság teljesen áthatja az olasz gasztronómiát. Méltán híres előételeiket is három csoportra bontják (affetati, antipasto misto és antipasto de mare), melyek a dinnyekockákkal tálalt átlátszó sonkaszeletektől a kapribogyós parmezánon át az ízletes homárfalatkákig minden étvágygerjesztő finomságot magukba foglalnak.
Az olasz sajtok hírneve szintén bejárta a világot, ki ne hallott volna már a zamatos parmezánról, a lágy mozzarelláról és a kékesen tarka gorgonzoláról?
Az országot körülvevő tengerek rákokkal, halakkal, kagylókkal látják el a szakácsokat, a fejlett állattenyésztés pedig birka-és marhahúsról gondoskodik. A vadas fogások közül főként a szárnyasokat és a nyulat kedvelik.
Az olasz konyha könnyed, ezerarcú és pezseg a mediterrán vitalitástól.
Továbbiakban lássuk hát a recepteket, jó torkoskodást kívánok!